versek

a verseimhez még hozzáfűzném, hogy lehet őket dalszövegként is kezelni..
régebben azthittem a haiku a jó műfaj, aztán kiderült h azért annak eléggé wannak formai kötöttségei. a verseknek meg általánosságban nincsenek. szerintem. szavak egymás után. és tudom, hogy a rím nem kötelező, sőt talán mostanában egyenesen nemtrendi, de nem érdekel. általában tetszik. ha nemtetszik nemúgy írom.
ja és attól h valaki ír verset, még nem lesz költő. például én.

Bitcsepp

Hull.
Lefelé hull a csepp.
Null.
Lehet null is vagy egy.
Fél.
Ha nem fél egész talán.

Igyekszik felé az óceán.


Áll.
Az idő áll és nem mozog.
Tér.
A tágas tér nem forog.
Mély.
Alant mély a lég s a víz.

Eggyé folyt sok kicsi bit.


Hull.
Gyorsan hull míg le nem ér.
Üt.
Fodroz tenger felszínét.
Fél.
Nem tudja, hogy mi lesz még.

Így egy ő s a mindenség.

Magyar Ember

Magyar ember irigykedik
Sok másokra mutogatik
Magyar ember önsajnál
Ne legyen más jobb annál
Magyar ember genyóskodik
Megjátszik, meg bohóckodik
És még nagyon büszke rája
Elmehet a bús p*csába

Találtam

Rombold le a falakat
Építs belőlük hidakat!

Gyúrd bolygóvá magadat!

Primitív Mentálbújócska.


You're just a Mask and a Name.
Souldrop melt in mental lake.

I am in an elevator
Which I can't control
Don't know where the buttons are
But I've known before

I am to remember
I am here to remember

Which level is this?
I feel the fallin' down
Waking up I see it's top
Of highest tower in town

Rá

soha nem késő. Rá ér.
Rá szeme mindent lát.
elbújok felhőim mögé
Rá szeme nem lát többé.
nem ér Rá.
késő.

érezni

bőr simasága
a kávé íze
esőbot hangja
csillagok fénye

hűs szél fújása
minden szeretet

úgysem

múlt és jövő fejben
a most wan
ha egyszer mégis
összedőlne a világ
én majd úgysem állok alatta

bekari lemoda

nem köt semmi sehova
nem tart senki sehova
esik az eső
a füst lebeg
bekari lemoda

vers

A szakadék szélén meglepődve állok
Valami tol előre, angyal vagy ördög
Előttem a mélyben egyre sűrűbb a köd
Nem segít semmi mégsem kiáltok

Lábaimat megvetni nem soká' sikerül
A zuhanás úgy tűnik elkerülhetetlen
Körmeimet a sziklába vájva ijedten
Próbálok úgy tenni mint aki megmenekül

Most a pillanat megfagy, valami vonz..
Minek ez a para? Hagyom, hogy történjen
A mélybe vetem magam, kiderül minden
Gravitáció. Széttárt karjaim. Fekvő nyolc

Szabadesés közben látómezőm szélén
A sziklán mosolygó elmosódó alak
Feltűnik hirtelen tán ugrik a végén
Utánam gyorsuló sebességgel halad

S ha ördög, levisz az aljára, és bezár
Egy ketrecbe, soha többé ne legyek már
A magasban ahonnan bármikor bármi
Bárhová vonzhatna, ne is tudjak látni

Talán angyal ki szárnyakat növeszt nekem
Együtt repülünk onnan a magasba fel
Megmutatja az egész világot, honnan még nem
Láthattam, feltárul rögtön a végtelen

Vagy nem ugrik senki, se ördög, se angyal
S a szakadék mélyén fekszem kiloccsant aggyal