Cél: Cliffs of Moher. Ami ugye a nyugati parton wan. Számíthatunk sok vezetésre.
Ismételten kalandosnak mondható utakon persze. Az autópályáról lejöttünk, mert így közelebb lesz. Hát nem. Hanem messzebb. De szebb kis utakat, falvakat-településeket, érdekesebb embereket láthattunk így. Végül, néhány benzinkútnál megállva, és néhány útbaigazítással segítve, sikerült elérni a célt, 13:30 körül talán.
A Cliffs of Moher (magyarul Moher-sziklák) "Írország egyik leglátványosabb természeti képződménye. Nyolc kilométer hosszan húzódó, gyakorlatilag függőleges sziklafal a szigetország nyugati partjainál. Legmagasabb pontján, az O'Brien-torony 214 méterrel emelkedik az Atlanti-óceán fölé." Na például itt az O'Brien toronynál voltunk. "A Moher-sziklák főként üledékes kőzetrétegekből, agyagpalából és homokkőből állnak. A hely a vadvilág számos képviselőjének, főként madaraknak ad otthont. Mintegy 29 madárfaj és ezek harmincezer egyede fészkel a meredek falakon. A legérdekesebb a lunda, amely a sziklák elszigetelt részein és az apró Kecske-szigeten él nagy kolóniákban, de megtalálható itt a sirály több fajtája, sólyom, lumma, kárókatona, holló és a vöröscsőrű csóka is." (Wikipedia). Erről az élővilágos dologról láttunk a látogatói centrumban egy 3D vetítést, tökjó zenével. Volt még egy furulyázó csávó is, szandálban és zokniban, ő végig nyomta az ír dallamokat, amíg mi ott voltunk (de valószínűleg ő már reggel úgy ébred).
- hazaút (beázott kempinggázos kaland)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése