Írkaland 2010 - 2.Nap

Ébredés. Reggeli. A mai terv: Powerscourt és Glendalough.
Indulás, nincs kedvem vezetni? De. Kormány jobboldalon, sebességváltó belkézfelől. Meg kell szokni, na. Még beugrottunk a Tesco-ba, hogy vegyünk egy GPS-t (Tom), aztán irány az uticél, Powerscourt.

Elmondások szerint bő egy óra az útidő (azaz a

mi esetünkben kb. 3,5 óra), Dublini lassú forgalommal fűszerezve. Érdekes és kalandos kis utakon (értsd: szűk hegyi utacskák, majdnem végig kőkerítéssel), vadregényes tájakon (háttérben birkák, esetleg lovak), apróbb segítségkérésekkel végül eljutottunk a célhoz.

Az eső elkezdett rendesen esni (addig rendetlenül összevissza esett), a szendvicset megettük az

autóban, aztán séta a

vízeséshez.

Körben ködbe

burkolózott hegyek, meg sok-sok fa, lent sok-sok páfrány. A látványt hirtelen nem írnám le, de wannak róla felvételek (kép+videó). Peti elázott sajnos, de visszamentünk a kocsiba, és fűtéssel próbálkoztunk. Ja sikerült is. Indultunk tovább.

Irány Glendalough!

Hasonló hegyes-völgyes kisutakon ködben-esőben

megérkeztünk. Bementünk a látogatói központba, és ki volt írva h utolsó csoport 17:15. Ajjaj 17:16 wan, még bemehetné

nk? Persze, csak igyekezzünk, 3euro, és még utolérjük az utolsó turnust.

Hurrá! Gyorsan be az ajtón, egy vetítőterembe, ahol már elkezdődött a dokumentumfilm, és gyorsan kerestünk egy helyet az utolsó turnus (2fő) közelében. A film végén a másik teremben volt egy kiállítás, amit sebtiben végigfutottunk, hogy még világosban láthassuk a kinti dolgokat, aztán kimentünk, vissza a főbejárat felé. Ott kiderült, hogy ahhoz, hogy megnézzük azokat, amiket szerettünk volna, nem is kellett volna bemennünk..

No mindegy, átsétáltunk, megnézegettük Kevin konyháját, a kerektornyot, a katedrálisromot, a temetőt kelta kőkeresztekkel. Esős, ködös környezetben, nagyon ütős hangulata volt.

Aztán irány hazafelé (Swords), Dublinon keresztül sötétben esőben. Extrémsport. :)

Kaptam 2 dudát az első jobbdaltvezetős-baloldatközlekedős napon, de inkább az volt bajabb, hogy Tom segítségével eltévedtünk este. Végül az lett megoldásjavaslatnak, hogy megállunk benzinkúton és megkérdezünk valakit. Az első aki ottvolt, egy kamionos, kérdezte h minden rendben-e, mondtam, hogy Swordsba szeretnénk eljutni. Elkezdte magyarázni, hogy merre induljunk, aztánmeg aztmondta, hogy ha várunk 5percet, és követjük, megmutatja az utat. Így is lett, követtük, volt egy saját kamion-GPS-ünk. Na nemmondhatni, hogy lassan ment, de sikerült a nyomában maradni, mígnem egyszercsak megállt az útmellett (mi is) és odaszaladt, elmondta, hogy innen merre tovább (apró nyelvi problémának a félrevezető first >> forsz-nak ejtése volt, de ügyesen korrigálta a number1-nal) aztán megköszöntük, mondtam neki h szépnapot, mire elkezdett ugrándozni az esőben, őis elköszönt, beült a kamionba, meg fordult és elment az ellenkező irányba. Csak miattunk jött erre. Furami? Na, gondoltuk, ez egy kobold volt baszki, és mikor hazaértünk hamar a javasolt úton, már biztosak voltunk benne.

Vacsi, zuhi, alvás.