ébredés: 04:45
1.feladat: napfelkelte megtekintése (és rögzítése kamerával/fényképezőgéppel)
indulás a szállástól a partra. kellemes hajnali levegő, sötét, kihalt utca. na nem teljesen kihalt, hazafelé tartó bulizó (értsd: eléggé illuminált) fiatalok és kevésbé fiatalok, járdán, úton koordinációs gyakorlaton, vagy útpadkán meditálva. az állomásnál a sínek előtt az első kategóriába tartozók (fiatalok, járdán) 6fős csoportja elállta az utunkat. körbeálltak, és ketten közülük egyszerre kezdték el mondani:
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Radnóti vagy Petőfi?
(egyikük próbálta rögtön az általa vélt megfejtést próbálta belőlünk kicsalni: Radnóti, Radnóti, mondd, hogy Radnóti)
pici gondolkodás után (előszöris próbáltam felfogni, hogy most mi van? ha nem jót mondok megvernek? meg amúgy is, balatonon hajnal 5kor vasútállomásnál van ilyen, hogy rajtaütésszerű kvíz?) aztmondtam:
szerintem nem radnóti.
erre továbbálltak, 'a francba' és 'ugye mondtam?' ismételgetése közepette.
lassan leértünk a partra, még sötét volt, és fújt a szél, de már kezdett látszani keleten az ég alján, hogy a Nap felkelni készül, egyre világosabb lett, aztán végre előbukkant. csodás volt :)
Visszafelé beugrottunk a Lila ABC-be, utána pedig a szálláshelyre, aludni még picit. Meg filmet nézni. Aztán ebéd.
Kis pihi után vissza a partra, sétálgatás a mólón, szabadstrandon, a főtéren, jégkása elfogyasztása közben a helyi Spar felkeresése, küzdelem a darazsakkal, akik valószínűleg szintén kedvelik a tropical jégkását, döbbenet egy túrórudin, séta vissza a szállásra.
Aztán mint akiknek kilóméterhiánya wan, ismét indulás a partra, kicsit abban a reményben, hogy hátha jó még a víz, de odaérveazt kellett tapasztalnunk, hogy rajtunk kívül nemigen wan senki ott. mondanom sem kell, ez nagy örömmel töltött el minket, még akkor is, ha csak térdig mentünk bele a vízbe. fújt a szél, fodrozta a hullámokat, fejünkre terített törcsivel élveztük a levegőt és a látványt, a hangokat. az egyik kis stégen megláttunk egy kis családot: apu és két gyerek. apun nagy kockás pokróc, kistesón mackó, a nagyobbik gyerek viszont fecskéjében egy matraccal úszkált és pancsolt a vízben önfeledten. talán egyedül a balatonban..
jó adag séta után fáradtan és vidáman tértünk vissza a szállásra. megérkezésünk perceiben elkezdett szakadni az eső, és szép kis vihar (mostmár a szabolcsi értelemben is) kerekedett. tök jó volt.
aztán vacsi, beszélgetés, zuhi.
és alvás.
indulás a szállástól a partra. kellemes hajnali levegő, sötét, kihalt utca. na nem teljesen kihalt, hazafelé tartó bulizó (értsd: eléggé illuminált) fiatalok és kevésbé fiatalok, járdán, úton koordinációs gyakorlaton, vagy útpadkán meditálva. az állomásnál a sínek előtt az első kategóriába tartozók (fiatalok, járdán) 6fős csoportja elállta az utunkat. körbeálltak, és ketten közülük egyszerre kezdték el mondani:
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Radnóti vagy Petőfi?
(egyikük próbálta rögtön az általa vélt megfejtést próbálta belőlünk kicsalni: Radnóti, Radnóti, mondd, hogy Radnóti)
pici gondolkodás után (előszöris próbáltam felfogni, hogy most mi van? ha nem jót mondok megvernek? meg amúgy is, balatonon hajnal 5kor vasútállomásnál van ilyen, hogy rajtaütésszerű kvíz?) aztmondtam:
szerintem nem radnóti.
erre továbbálltak, 'a francba' és 'ugye mondtam?' ismételgetése közepette.
lassan leértünk a partra, még sötét volt, és fújt a szél, de már kezdett látszani keleten az ég alján, hogy a Nap felkelni készül, egyre világosabb lett, aztán végre előbukkant. csodás volt :)
Visszafelé beugrottunk a Lila ABC-be, utána pedig a szálláshelyre, aludni még picit. Meg filmet nézni. Aztán ebéd.
Kis pihi után vissza a partra, sétálgatás a mólón, szabadstrandon, a főtéren, jégkása elfogyasztása közben a helyi Spar felkeresése, küzdelem a darazsakkal, akik valószínűleg szintén kedvelik a tropical jégkását, döbbenet egy túrórudin, séta vissza a szállásra.
Aztán mint akiknek kilóméterhiánya wan, ismét indulás a partra, kicsit abban a reményben, hogy hátha jó még a víz, de odaérveazt kellett tapasztalnunk, hogy rajtunk kívül nemigen wan senki ott. mondanom sem kell, ez nagy örömmel töltött el minket, még akkor is, ha csak térdig mentünk bele a vízbe. fújt a szél, fodrozta a hullámokat, fejünkre terített törcsivel élveztük a levegőt és a látványt, a hangokat. az egyik kis stégen megláttunk egy kis családot: apu és két gyerek. apun nagy kockás pokróc, kistesón mackó, a nagyobbik gyerek viszont fecskéjében egy matraccal úszkált és pancsolt a vízben önfeledten. talán egyedül a balatonban..
jó adag séta után fáradtan és vidáman tértünk vissza a szállásra. megérkezésünk perceiben elkezdett szakadni az eső, és szép kis vihar (mostmár a szabolcsi értelemben is) kerekedett. tök jó volt.
aztán vacsi, beszélgetés, zuhi.
és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése