az 1. nap
ébresztő: 3:45
első feladat: alapfunkciók (látás, járás; a gondolkodás ráér később..) stabilitásának elérése
második feladat: "hangya a lépcsőn" - saját súly x-szeresének (ami jelen esetben akár 0,x-szeresének is mondható) lejuttatása 3 emelet mélységbe, azaz utcaszintre.
hajnali városnézés, autózás a még sötét és kihaltnak mondható városban. igazán élményszámba megy a sok parasztautós, és nyüzsgőneurotikus hiánya..
vasútállomás
közvetlen járat balatonlellére. indulás időpontja: 5:21
mint kiderült, ez egy Záhony felől érkező vonat, ami váratlanul más számot kap, és 5:23-ra ér be.
beért hamarabb. és 5.23-kor indult el. búcsú. integetés. ja és egy tökjó hely, kényelmes, tágas, és max egy ember ülhetett le mellettünk.
táj nézegetése félálomban. ez még az Alföld, szép kis ködös párás foltokkal, hajnali hűvösséggel.
evés. rántotthús nagyonnagykifliben. finom. kávé.
bambulás, ébredezés, gondolkodási funkciók helyreállítsa.
debrecen, viszonylag sok várakozás és felszálló. elénk ülő 3tagú család, türelmetlenkislány, anyu, és Bandi, és velük együtt a debreceni öntudat (vajon miért mennek el egy ilyen városból? 8-) hehe) . türelmetlenkislány nyafogó hangon debrecentől félórára megkérdezte, hogy ottwagyunk-e már, és körülbelül negyedóránként megismételte. olyan shrekes szamárhangulata volt. még szerencse, hogy nem nagyon hallgattuk, volt ugyanis sok jó zenénk, hallgatnivaló. meg volt toll és papír is. meg kamera is.
szépen hagyogattuk el a városkákat, aztán jött Pest, mint utazási viszonyításipozíció, innen egyre fokozódott a Balaton látványának várása.
aztán megláttuk. gyönyörű türkiz víztömeg, ragyogó napsütés, vitorlások, árnyékot adó fák, szép kis házak, pancsolók. felemelő érzés. nemhittem volna h ennyire ilyen..
a maradék út megtétele a part mentén, megállva a fontosabb állomásokon. Balatonfölvártól már figyeltük, hogy miféle úton fogunk ide visszatérni majd bringával, elégjónak tűnt, a táj meg csodásnak. meghát eleve együttlevés. :)
a balatonlellei állomás előtt eggyel már készültünk a leszálláshoz, és - amit nemnagyon hittem volna előzőleg - már alig bírtam kivárni, hogy üdvözölhessem és belemászhassak a tóba.
leszállás. nem panaszkodhattunk az időjárásra, igazi nyarasfürdős, kánikulátsúrolós volt. csomagok átadása, a szállásig nemkell cipelni, köszönjük. aztán séta a szállásig, kb. 800m, város nézegetése, ismerkedés az utcával. kicsit mintha valami németajkú helyen lennénk. kis csendes utca, megérkezés a szállásra. üdvözlés, köszönés, csomagok lerakása, szoba kis átalakítása, például hajszálakkal tarkított ágyneműhuzat kirázása/ágyba tétele használatból kivonás okán, átöltözés, naptej (50faktoros, mintha egy folyékony fehér pólót vennél fel) aztán séta vissza amerről jöttünk, ugyanis ott a part.
útközben ismerkedés a főtérrel, meg a sétánnyal, ami levisz a mólóhoz, a sok vitorlás a kikötőben, hejjhó, qrwajó.
aztán szabadstrand, Balaton üdwözlése, belemenés, víz szokása, aztán ami kell.
úszás tanulása, első fázis teljesítve - víz alatt úszás néhány méternyi.
néhány óra múlva szállásra vissza, kajálás, dumálás, aztán várakozás az indulásra, ugyanis 20:30-tól a kikötőben regatta-felvonulás és augusztus 20-ai tüzijáték lesz. jaaa, hogy tényleg, augusztus 20 wan! de hogy ez mennyire nem számít..
20:00 körül jön a füles, hogy elmarad az egész, vagy legalábbis a regattás, mert viharjelzés van. a tüzijátéknak még wan esélye.
hát akkor hajrá, hátha tüzijáték lesz, nagy tó felett körben biztos látványos. elindultunk, a szállás előtt fogalmunk sem volt h miért wan viharjelzés. aztán ahogy közeledtünk, rájöttünk. nem úgy vihar, mint ahogy egy átlag szabolcsi gondolná, hogy esik az eső nagyon meg ilyesmi, hanem nagyonfúj a szél, és jókora hullámokat gyárt. mellesleg az említett hullámok sötétben is nagyonszépek voltak, a szikláknak csapódó hangjával együtt a hatása teljesen meditatív jellegű volt. mondjuk széldzseki nem ártott, meg fejre kapucni jól összehúzva. az emberek nagy része, mint az eső elől menekülő hangyák tömött sorban hagyták el a mólót és a sétányt, mivel úgytűnt, elmarad a móka, amire számítottak. mi maradtunk, néhány hasonlóan kitartó emberkével, és néztük a holdfelkeltét. eléggé nemmindennapi élmény volt narancssárgán látni a holdat, már-már mars-színűen, főleg ahogy megcsillant a fénye a háborgó balatonon. aztán feljebb kúszott az égen, egyre sárgásabbá válva, majd elnyerte általában látható fehéres színét.
aztán indulás a szállásra, szél csendesedik, megérkezés, zuhi, alvás.
ébresztő: 3:45
első feladat: alapfunkciók (látás, járás; a gondolkodás ráér később..) stabilitásának elérése
második feladat: "hangya a lépcsőn" - saját súly x-szeresének (ami jelen esetben akár 0,x-szeresének is mondható) lejuttatása 3 emelet mélységbe, azaz utcaszintre.
hajnali városnézés, autózás a még sötét és kihaltnak mondható városban. igazán élményszámba megy a sok parasztautós, és nyüzsgőneurotikus hiánya..
vasútállomás
közvetlen járat balatonlellére. indulás időpontja: 5:21
mint kiderült, ez egy Záhony felől érkező vonat, ami váratlanul más számot kap, és 5:23-ra ér be.
beért hamarabb. és 5.23-kor indult el. búcsú. integetés. ja és egy tökjó hely, kényelmes, tágas, és max egy ember ülhetett le mellettünk.
táj nézegetése félálomban. ez még az Alföld, szép kis ködös párás foltokkal, hajnali hűvösséggel.
evés. rántotthús nagyonnagykifliben. finom. kávé.
bambulás, ébredezés, gondolkodási funkciók helyreállítsa.
debrecen, viszonylag sok várakozás és felszálló. elénk ülő 3tagú család, türelmetlenkislány, anyu, és Bandi, és velük együtt a debreceni öntudat (vajon miért mennek el egy ilyen városból? 8-) hehe) . türelmetlenkislány nyafogó hangon debrecentől félórára megkérdezte, hogy ottwagyunk-e már, és körülbelül negyedóránként megismételte. olyan shrekes szamárhangulata volt. még szerencse, hogy nem nagyon hallgattuk, volt ugyanis sok jó zenénk, hallgatnivaló. meg volt toll és papír is. meg kamera is.
szépen hagyogattuk el a városkákat, aztán jött Pest, mint utazási viszonyításipozíció, innen egyre fokozódott a Balaton látványának várása.
aztán megláttuk. gyönyörű türkiz víztömeg, ragyogó napsütés, vitorlások, árnyékot adó fák, szép kis házak, pancsolók. felemelő érzés. nemhittem volna h ennyire ilyen..
a maradék út megtétele a part mentén, megállva a fontosabb állomásokon. Balatonfölvártól már figyeltük, hogy miféle úton fogunk ide visszatérni majd bringával, elégjónak tűnt, a táj meg csodásnak. meghát eleve együttlevés. :)
a balatonlellei állomás előtt eggyel már készültünk a leszálláshoz, és - amit nemnagyon hittem volna előzőleg - már alig bírtam kivárni, hogy üdvözölhessem és belemászhassak a tóba.
leszállás. nem panaszkodhattunk az időjárásra, igazi nyarasfürdős, kánikulátsúrolós volt. csomagok átadása, a szállásig nemkell cipelni, köszönjük. aztán séta a szállásig, kb. 800m, város nézegetése, ismerkedés az utcával. kicsit mintha valami németajkú helyen lennénk. kis csendes utca, megérkezés a szállásra. üdvözlés, köszönés, csomagok lerakása, szoba kis átalakítása, például hajszálakkal tarkított ágyneműhuzat kirázása/ágyba tétele használatból kivonás okán, átöltözés, naptej (50faktoros, mintha egy folyékony fehér pólót vennél fel) aztán séta vissza amerről jöttünk, ugyanis ott a part.
útközben ismerkedés a főtérrel, meg a sétánnyal, ami levisz a mólóhoz, a sok vitorlás a kikötőben, hejjhó, qrwajó.
aztán szabadstrand, Balaton üdwözlése, belemenés, víz szokása, aztán ami kell.
úszás tanulása, első fázis teljesítve - víz alatt úszás néhány méternyi.
néhány óra múlva szállásra vissza, kajálás, dumálás, aztán várakozás az indulásra, ugyanis 20:30-tól a kikötőben regatta-felvonulás és augusztus 20-ai tüzijáték lesz. jaaa, hogy tényleg, augusztus 20 wan! de hogy ez mennyire nem számít..
20:00 körül jön a füles, hogy elmarad az egész, vagy legalábbis a regattás, mert viharjelzés van. a tüzijátéknak még wan esélye.
hát akkor hajrá, hátha tüzijáték lesz, nagy tó felett körben biztos látványos. elindultunk, a szállás előtt fogalmunk sem volt h miért wan viharjelzés. aztán ahogy közeledtünk, rájöttünk. nem úgy vihar, mint ahogy egy átlag szabolcsi gondolná, hogy esik az eső nagyon meg ilyesmi, hanem nagyonfúj a szél, és jókora hullámokat gyárt. mellesleg az említett hullámok sötétben is nagyonszépek voltak, a szikláknak csapódó hangjával együtt a hatása teljesen meditatív jellegű volt. mondjuk széldzseki nem ártott, meg fejre kapucni jól összehúzva. az emberek nagy része, mint az eső elől menekülő hangyák tömött sorban hagyták el a mólót és a sétányt, mivel úgytűnt, elmarad a móka, amire számítottak. mi maradtunk, néhány hasonlóan kitartó emberkével, és néztük a holdfelkeltét. eléggé nemmindennapi élmény volt narancssárgán látni a holdat, már-már mars-színűen, főleg ahogy megcsillant a fénye a háborgó balatonon. aztán feljebb kúszott az égen, egyre sárgásabbá válva, majd elnyerte általában látható fehéres színét.
aztán indulás a szállásra, szél csendesedik, megérkezés, zuhi, alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése