Hull.
Lefelé hull a csepp.
Null.
Lehet null is vagy egy.
Fél.
Ha nem fél egész talán.
Igyekszik felé az óceán.
Áll.
Az idő áll és nem mozog.
Tér.
A tágas tér nem forog.
Mély.
Alant mély a lég s a víz.
Eggyé folyt sok kicsi bit.
Hull.
Gyorsan hull míg le nem ér.
Üt.
Fodroz tenger felszínét.
Fél.
Nem tudja, hogy mi lesz még.
Így egy ő s a mindenség.
Lefelé hull a csepp.
Null.
Lehet null is vagy egy.
Fél.
Ha nem fél egész talán.
Igyekszik felé az óceán.
Áll.
Az idő áll és nem mozog.
Tér.
A tágas tér nem forog.
Mély.
Alant mély a lég s a víz.
Eggyé folyt sok kicsi bit.
Hull.
Gyorsan hull míg le nem ér.
Üt.
Fodroz tenger felszínét.
Fél.
Nem tudja, hogy mi lesz még.
Így egy ő s a mindenség.
1 megjegyzés:
Hm, a verset olvasva a gondolat végtelen térbe visz, ahol az időnek nincsenek határai. Érzéseket indukál, amelykenek nincs nevük és nem kézzel foghatók.
Talán a csend illik ide amelyben figylem a tapasztalást :))
Megjegyzés küldése